Úgy gondolom, mindenki olvasott már sok kapcsolódó bevezetést a lézeres jelölőgépek működési elvéről. Jelenleg általánosan elfogadott, hogy a két típus a hőkezelés és a hidegkezelés. Nézzük meg őket külön-külön:
Az első típusú „termikus feldolgozás”: nagyobb energiasűrűségű lézersugárral (koncentrált energiaárammal) rendelkezik, amelyet a feldolgozandó anyag felületére besugároznak, az anyag felülete elnyeli a lézerenergiát, és termikus gerjesztési folyamatot generál a besugárzott területen, ezáltal megemelve az anyagfelület (vagy bevonat) hőmérsékletét, ami metamorfózist, olvadást, ablációt, párolgást és egyéb jelenségeket eredményez.
A második típusú „hidegen feldolgozás”: nagyon nagy energiaterhelésű (ultraibolya) fotonokkal rendelkezik, amelyek felbonthatják az anyagokban (különösen a szerves anyagokban) vagy a környező közegben lévő kémiai kötéseket, és nem termikus folyamatból eredő károsodást okozhatnak az anyagokban. Az ilyen típusú hidegen feldolgozásnak különös jelentősége van a lézeres jelölési megmunkálásban, mivel nem termikus ablációról, hanem hideg hámozásról van szó, amely nem okoz „termikus károsodás” mellékhatásokat és felbontja a kémiai kötéseket, így nem károsítja a megmunkált felület belső rétegét és a környező területeket. Hőt vagy termikus deformációt és egyéb hatásokat nem okoz.
Közzététel ideje: 2023. február 27.
