Úgy gondolom, hogy mindenki sok kapcsolódó bevezetőt olvasott a lézeres jelölőgépek működési elvéről. Jelenleg általánosan elfogadott, hogy a két típus a hőfeldolgozás és a hidegfeldolgozás. Nézzük őket külön-külön:
Az első típusú "termikus feldolgozás": nagyobb energiasűrűségű lézersugárral rendelkezik (ez egy koncentrált energiaáramlás), amely a feldolgozandó anyag felületén van besugározva, az anyag felülete elnyeli a lézerenergiát, ill. termikus gerjesztési folyamatot hoz létre a besugárzott területen, ezáltal megemeli az anyag felületének (vagy bevonatának) hőmérsékletét, ami metamorfózist, olvadást, ablációt, párolgást és egyéb jelenségeket eredményez.
A "hideg feldolgozás" második típusa: nagyon nagy energiaterhelésű (ultraibolya) fotonokkal rendelkezik, amelyek megszakíthatják az anyagokban (különösen a szerves anyagokban) vagy a környező közegekben lévő kémiai kötéseket, így nem termikus károsodást okozva az anyagokban. A lézeres jelölési feldolgozásban különös jelentősége van ennek a hidegfeldolgozásnak, mert nem termikus ablációról van szó, hanem hideg peelingről, amely nem okoz "hőkárosodás" mellékhatásokat és felbontja a kémiai kötéseket, így nem káros a belső rétegre és a közelre. a megmunkált felület területeit. Fűtést vagy termikus deformációt és egyéb hatásokat idéz elő.
Feladás időpontja: 2023.02.27
